A játék alapvető szerepet tölt be a gyermekek tanulása és fejlődése folyamán. Játék közben a gyerekek számtalan különböző módon, számtalan különböző dolgot tanulnak. A játék abban is segít, hogy a gyermek:
- egészséges önbizalomra tegyen szert,
- úgy érezze, hogy szeretik, biztonságban van és boldog lehet,
- többet értsen meg abból, hogy működik a világ,
- fejlessze a társas és kommunikációs képességeit, illetve a nyelvtudását,
- megtanuljon odafigyelni másokra és a környezetére, és
- fejlessze fizikai képességeit.
A gyerekeknek az is fontos, hogy sokféleképpen játszhassanak: szervezetten és spontán, bent és kint játékokat, egyedül és társaságban, ügyességet, kreativitást, türelmet igénylő játékokat, és így tovább. A változatosság elősegíti, hogy a játék jótékony hatással legyen a gyermek fizikai, szociális, érzelmi és kreatív fejlődésére egyaránt.
A szervezett és a szervezetlen játék
Szervezetlen, szabad minden olyan játék, ami spontán zajlik, csupán attól függően, hogy éppen akkor mihez van kedve a gyereknek. Ez különösen fontos a kisebb gyermekek számára, ugyanis lehetővé teszi, hogy a képzelőerejüket használják, és mindent a saját ritmusukban csináljanak. Gyakori példák:
- kreatív játékok egyedül vagy másokkal, ideértve a művészi vagy zenei játékokat
- a fantáziára épülő játékok, például „házépítés” dobozokból vagy díványpárnákból, szerepek, történetek eljátszása
- új helyek, például játszóterek, parkok, szekrények, udvarok felfedezése.
A szervezetlen játékban a szülő is részt vehet. Néha már az is elég, ha a kezdőlökést megadja a gyereknek: odaadja neki a zsírkrétát és a papírt, vagy rámutat egy kupac játékra. Máskor kicsit aktívabbnak kell lenni: a szülő például megkérdezheti, hogy „Van kedved beöltözni valakinek? Ki szeretnél ma lenni?”
A szervezett játék lényege a szervezettség mellett, hogy adott helyen és időben történik, gyakran egy felnőtt felügyelete vagy irányítása alatt. Ez a típusú játék a nagyobb gyermekek számára ideális. Gyakori példák:
- szabadtéri labdajátékok
- úszásórák
- könyvtári meseolvasások
- tánc-, zene- vagy színjátszószakkörök
- társasjátékok
- olyan sportok, amik egyben játékok is.
A szervezett és a szervezetlen játék egyaránt lehet kinti vagy benti. A kintinek nagy előnye, hogy a gyermekeknek több lehetőségük van felfedezni, rohangálni, megismerni és kitolni fizikai korlátaikat – és amiatt sem kell aggódni, hogy koszt vagy rendetlenséget csinálnak.
Hogyan változik a gyermekek életkorával a játék?
Ahogy a gyerekek nőnek, úgy változnak a képességeik, és ez megváltoztatja azt is, hogyan játszanak. Idővel a kreativitás is fejlődik: ez azt is jelenti, hogy a gyermeknek több időre van szüksége, hogy a játék folyamán kibontakoztathassa, illetve kivitelezhesse ötleteit.
A gyermekek ráadásul a tekintetben is változnak, hogy mikor milyen típusú játékokat szeretnének játszani: hol egyedül játszanak, hol más gyerekek mellett, hol velük együtt. Mindháromra egyformán szükségük van. A szülőnek meg kell értenie, hogy a gyerek néha egyedül akar játszani, és tőle legfeljebb egy ötletet vár, máskor meg a gyerekek csak egymással szeretnének játszani, felnőttek nélkül.
Ha a gyermek nem akar játszani
Van, amikor egy gyereknek nincs kedve játszani, rendszerint azért, mert fáradt, vagy megunta az adott játékot. Ez teljesen normális, nem kell miatta aggódni. Néha azonban komolyabb probléma, akár fejlődési rendellenesség jele is lehet, ha egy gyerek nem játszik. Érdemes egy gyermekorvossal vagy más specialistával konzultálni, ha:
- egy baba nem játszik semmi olyan egyszerű, interaktív játékot, mint például a kukucskálás
- egy tipegőt csak a játékok egy nagyon szűk köre érdekli, vagy nem játszik velük a szokásos módon, ahogy a korabeli gyerekek teszik (például a játék autóknak csak a kerekeit pörgeti, de nem tologatja vagy gurítja el)
- egy óvodás egyáltalán nem akar a többi gyerekkel játszani, vagy nem akar semmit eljátszani.
