A légzésfigyelőkről általában
A légzésfigyelő lényege, hogy riaszt, ha a baba légzése leáll. A gyermekorvosok rendszerint akkor javasolják légzésfigyelő használatát, ha a baba koraszülött, vagy valamilyen légúti vagy hasonló problémája van.
Ha a gyermekorvos javaslatára légzésfigyelőt használsz, kövesd pontosan az orvosi utasításokat. A szükséges információkat írd fel, tarts könnyen hozzáférhető helyen, és oszd meg mindenki mással, aki a babáról gondoskodik.
Ha légzésfigyelőt használsz, arra is ügyelj, hogy tudd, mit kell csinálni, illetve kit kell hívni, ha a légzésfigyelő riasztani kezd – frissítsd fel például az elsősegélynyújtási ismereteidet. Ha más gondoskodik a babáról, illetve (akár ideiglenesen) más vigyáz rá, ügyelj rá, hogy is tudja ezeket.
Érdemes megfontolni
Légzésfigyelőt orvosi javaslat nélkül is vehetsz, ha szeretnél biztos lenni benne, hogy azonnal tudomást szerzel arról, ha a babának valami baja lesz.
Tudni kell azonban, hogy a csecsemők légzése nem olyan egyenletes, mint a nagyobb gyerekeké és a felnőtteké: néha szüneteket tapasztalhatsz a légzésükben. Ezek a szünetek természetesek, és egyáltalán nem jelenek problémát, illetve nem okoznak gondot a babának – viszont meglehetősen gyakoriak, és néha ahhoz is elég hosszúak, hogy beindítsák a légzésfigyelő riasztóját.
Ezek a téves riasztások értelemszerűen hatalmas stresszt jelenthetnek, különösen, ha az éjszaka közepén szólalnak meg. Ez utóbbi esetben, ha nem tudsz visszaaludni, komolyan hátráltathatják azt is, hogy kipihend magad. Azt is tudni kell, hogy a légzésfigyelő önmagában nem óvja meg a babát a hirtelen csecsemőhaláltól: ezt csak akkor érheted el, ha akkor is ügyelsz a babák altatásának biztonsági szabályaira, ha légzésfigyelőt használsz.
Ha nem vagy biztos benne, hogy érdemes légzésfigyelőt venned, konzultálj a csecsemővel foglalkozó gyermekorvossal!
